TÜKRÖS SZÍVBEN TÜKRÖS SZÍV – BOGNÁR GABI MŰKRITIKUS

Elemzés a “Vásárfia” című képről – Bognár Gabi műkritikus

A vásárfiák kézműves remekei jelennek meg Dovalovszky Márta néhány képén óriási nagyításban. Így válik a népművészeti hagyomány a festőállvány tárgyává. Van ebben valami édesbús melankólia. Inkább édes, mint bús, persze, lévén mézeskalácsokról van szó.

A kiveszőfélben levő munka festmény témája lett, némiképp muzealizálódott, némiképp felmagasztosult, a képek előtt végzendő rituálét követeli ki a műterem vagy a kiállítótér falára akasztva: nézzük. Ez az aktus pedig intellektuális. Nincs mese (a Jancsi és Juliska ez esetben kivétel), interpretálnunk kell a mézeskalácsot, ami meglehetősen zavarba ejtő feladat.

Az első döbbenetünkön túllépve szembesülünk azzal a ténnyel, hogy az óriásszív közepén nem a mézeskalács szívek közepét mindig is díszítő tükröt találunk, hanem egy újabb mézeskalács szívet. A festő tehát nem alkalmazza a vásárfia negédes kliséjét, hogy tudniillik, aki ezt a szívet kapja, az meglátja magát benne, hiszen aki adta, annak a szívébe van zárva, hanem a képre magára tereli a figyelmünket. A tükör kihagyásával persze elgondolkodtat bennünket azon is, mire is való a tükör a valódi kalácson. Ez az illatos, puha tésztától olyan nagyon különböző, hideg, csillogó felület. A tükör a mézeskalács talán legizgalmasabb képi felülete. A szerelmes üzenet lényege összpontosul benne: Te. Akit szeretek, akinek rituálisan a szívemet adom. És aki felfalja ezt az édes szívet. No persze, a tükör kivételével. Mert magát azért nem falja fel, csak az ajándékozót. Női kannibalizmusnak is mondhatnánk a vásári ajándékozás ezen piciny műremekkel civilizálttá tett formáját. A rítus ugyanakkor nem mentes némi erotikumtól sem. Én, aki ajándékozok, felajánlom magam, hogy falj fel, édesem.

És mi a helyzet a festménnyel? A tükör helyén megismétlődik a tükrös sütemény. Ennek a festett portékának nem tárgya a Te. A tárgya a kép, amely akár mézeskalács is lehet, hiszen láttuk, milyen határozott képi minőségekkel bír egy mézeskalács: bájolni igyekszik, varázsolni, hatalmat gyakorolni felettünk. Aztán, ha ismét tudatosítjuk, hogy a színes cukorszirup képe, a cifrán vezetett tojáshab képe az, ami előttünk olajban megfestve áll, nevethetünk, hogy nohát mégiscsak kicsinység, mégiscsak irónia, mégiscsak nagyítás.