VARÁZSLATOS VILÁG ÉS ÉLETSTÍLUS A VÁSZNAKON

(megjelent Kelet Magyarország, 2008. január 16.)

Nyíregyháza – Izgalmas kitalálni, mitől vadítsunk meg egy képet – vallja Dovalovszky Márta festőművész. Sok képe csak fejben készül el, de ezek is egyenértékűek a „megnyilvánultakkal”, mert egy másik síkon ugyanúgy léteznek, mint a láthatók.

Hosszú ideig egy kereskedelmi cég ügyvezetőjeként dolgozott, majd hirtelen teljesen más oldalát mutatta meg.

Ez jól látható Nyíregyházán is (Hotel Centrál, Városi Művelődési Központ), ahol rendkívül színes, változatos, magas színvonalú, komoly kiállítása nyílt, amiből úgy tűnik, hogy sok-sok év művészeti aktivitásának az eredménye.

– A látszat néha csal, a kiállított festményeket 2006 végén és 2007-ben alkottam. 2007 májusában befejeztem az üzleti tevékenységemet, és végre visszatérhettem gyerekkori vágyamhoz, hogy festőművész legyek. Korábban nem festettem (de, egyszer három képet), mert a festészet teljes embert kíván, és nekem nem volt egy fél se rá – említi a mellőzás időszakát Dovalovszky Márta festőművész.

– Az ihlet nem jön fél hatkor, hogy 8 óráig megszállva tartson téged – folytatja –, számomra a festészet egy külön világ, amire rá kell hangolódni. Egy varázslatos világ, egy életstílus, életminőség, beleszövi magát a gondolataidba, a mindennapjaidba. Színekben látod a világot. Ha látsz egy arcot, vagy tájat, nem azt nézed, hogy milyen szép, hanem hogy milyen impresszionista technikával tudnád ezt az élményt leképezni. Ha ránézel egy virágra nemcsak a virág színeit látod, hanem a környezetében lévő tárgyak virágra tükröződő színeit is, mert a fejedben elkészített vízióban az is megjelenik, és ha van rá időd, néha az ecseted nyomán is.

 

MINDIG ÚJ KIHÍVÁS

– Szóval korábban nem volt időm elmerülni a festészet igazi mélységeiben. Igaz, hogy művészeti iskolába jártam, de az elmúlt években nem volt ecset, spakli, vakolókanál a kezemben. Az iskola befejezése után a kereskedelmi pálya mozgalmassága vonzott, amit kezdetekben nagyon élveztem, de egy idő után monotonná és szürkévé vált. Ez pedig, mint tudjuk egy festőművésznek avanzsált, kiválasztódott személy részére, aki színekben látta egykor a világot, nagyon, ellentmondásos, diszharmonikus.

– A másik oka, hogy pályát módosítottam, az az, hogy egy menedzser típusú ember – ha felépít egy szervezetet és már nincs lehetőség a továbbfejlődésre – mindig új kihívások felé kacsint. Maharishi, aki a transzcendentális meditációt 50 éve tanítja a világnak azt mondja (nem szó szerint idézem): „Tűzzünk ki magunk elé egy nemes célt, és tegyünk érte. Ha nem gondolunk semmire, semmi sem fog történni velünk.” (Pl. a nemes cél legyen az, hogy sikeresek legyünk, és ezáltal másoknak örömet szerezzünk.) A gondolatainknak nagy szerepe van abban, hogy milyen minőségű életet élünk. Ez az élet minden területére igaz, nemcsak a festőkre vonatkozik.

Nem kötődöm semmiféle stílushoz, a formai és tartalmi határok végtelenek számomra. Olyan vagyok, mint az örökké táguló univerzum, mindig új területek bukkannak fel előttem a horizonton, amit okvetlenül meg kell hódítanom. A formai elemek alatt az eszközhasználatot értem, az akril, az olaj, pasztell, gyöngy, féldrágakő, kavics, az „ecseris” nagymama függönye és a megsárgult képeslap egyaránt megdolgoztatja a fantáziámat. Az anyag adottságaihoz, technikai kötöttségeihez viszont ragaszkodom.

A tartalom is ezerféle. Ezt láthatják a kiállításon is. Korábban festettem csendéletet, tájképeket, aktokat, szürrealista vagy expresszív képeket.

 

MÉLYEBB ÉRTELEM, ÉRZELEM

A legtöbb agymunkát a szürrealista alkotási folyamat vette igénybe, mert nagyon izgalmas kitalálni, hogy mitől bolondítsunk meg egy képet. Ilyenkor nappal, és éjszaka is egyfolytában jár a fantáziám, és egy mesevilágba juttat el, amelyben minden előfordulhat. Sok képem csak fejben készült el, de az is egyenértékű a „megnyilvánultakkal”, mert egy másik síkon ugyanúgy léteznek, mint a láthatók.

De értékük nem kifejezhető. Legalábbis a mai tudásunk szerint nem. Már nem festek ilyen hóbortos dolgokat, mert jobban foglalkoztatnak mélyebb értelmű, mélyebb érzelmi töltésű témák. Pl. népművészeti hagyományok feldolgozása, múltunk relikviáinak bemutatása, spirituális témák, de azért hiányzik a feldúsított, felturbózott fantáziavilág, ahol elefántok röpködnek a lila ködben – a’la Salvador Dali.

 

POLGÁRPUKKASZTÁS VOLT DALI RÉSZÉRŐL HOGY MEGSZÜLTE AZT A TÖMÉRDEK IRRACIONÁLIS TÉMÁT LENYŰGÖZŐ KIVITELEZÉSBEN?

Nem. Az csak a mellékterméke volt, az ő esetében a jutalma, mert nagyon szeretett extravagáns lenni. Igazából ő lubickolt a fantáziavilágában, a játékosságot élvezte, és nagyokat nevetett azokon a balekokon, akik pszichés állapotát kérdőjelezték meg. Zseniális agya volt, nem volt őrült, és semmiféle pszichológiai belemagyarázást nem kell erőszakolni a képelemzéseibe, negatív irányú személyiségtorzulása nem volt, és nem lett.:) Ez mind fantázia és fantázia.

Jelenleg nemzeti érzületű képeket és non-figuratív képeket festek. A non-figuratív festészetet sokan nem értik, pedig a modern otthon elképzelhetetlen nélküle. Színfoltok és vonalak harmonikus elrendezésében, téma és forma nélkül is lehet esztétikus hatást kelteni, a képek önmagukban is kifejező erejűek. A non-figuratív vizuális nyelv eszközei. Kandinszkij például a zenéhez hasonlítja, mint a zene, ez is közvetlenül hat az ember érzelmeire.
Ráadásul az úgynevezett „csurgatásos technikában” a természet szervező ereje is közbeszól, mert amikor készül, legtöbb esetben nincs befolyásom a színek egyesülésére. Fantasztikus szín-kavalkádot, struktúrákat tud néha produkálni a nagy „Tervező”.

 

FOGÉKONYSÁG, KÉPZELŐERŐ

Nagyon szeretem a képeimet, mert rendkívül boldoggá tesz az alkotás folyamata. Órákig tudnám elemezni a különböző izmusokat a művészetemben, melyeknek tulajdonképpen semmi köze sincs az izmusokhoz. Minden csak úgy jön valahonnan.

De sokkal inkább szeretnék beszélni arról, hogy Önök is legyenek részesei ennek a „műfajnak”. Szeretném, ha inspirálhatnám Önöket a festésre, rajzolásra, hogy Önök is olyan boldogok legyenek, mint én.

Azért fontos az alkotás, mert a festés, rajzolás, barkácsolás közben a jobb agyféltekét kezdjük el működtetni. Jelenleg a racionális tudásért felelős bal féltekét erőltetjük, (mindenki közgazdász akar lenni), és ha csak ez működik, az a lélek elsivárosodásához vezet. Amikor gyermek voltál, agyad mindkét felét használtad. A bal félteke a logikáért felelős, a jobb félteke a kreativitásért, művészet iránti fogékonyságért, a képzelőerőért stb. Ám mire felnősz, az oktatás hatására már csak a balt használod, kreatív feledet csaknem elveszíted. Biztos, hogy most is a bal feled működik, ha azt gondolod, hogy a másikra nincs szükség, mert ilyen a logikus éned. Ha boldogok, és sikeresek szeretnénk lenni az életben, fejlesztenünk kell képzelőerőnket. Ez nem csak a festészetre vonatkozik.

Százszor is mondja
Aki a jó dolgok felé irányítja képzeletét, gondolatait (művészet, egészség, gazdagság, szeretet), az profitál. A képzelőerő folyton csak jár és jár, és a képek, amelyeket az ember a segítségével alkot, előbb vagy utóbb szembejönnek vele a való életben is. Hogy képesek legyünk a megfelelő módon fejleszteni képzelőerőnket, meg kell értenünk az elme működését. Ez egy másik interjú témája lehet.

Az alkotás közben a kreativitás, a képzelőerő fejlődik, és kibillenti az elmét a depressziós, egysíkú világnézetből.

Minden gyereknek és felnőttnek ajánlom, hogy szabad idejében kezdjen el alkotni, még akkor is, ha totálisan antitalentumnak érzi magát, helyesebb, ha azt mondom, hogy képzeli, mert senki sem antitalentum. Gondoljunk az absztrakt alkotásokra. Mindenki tud absztrakt képet festeni!

És most magam ellen beszélek, mert ha mindenki önellátó lesz művészügyileg, kevesebb képet fognak venni tőlem. Ennek ellenére százszor is azt mondom, próbálják meg Önök is feldíszíteni a lakásukat! Ajándékozzanak képeket barátoknak, családtagnak, kollégáknak, a néha morózus főnöknek. Képzeljük el, hogy milyen poénos, feszültségoldó történet lenne ez! És hogy ne tartsa főnökünk a gesztust megkörnyékezésnek, nyugodtan hivatkozzanak rám, mondják el, hogy ebben a kiváló újságban olvasták, és Dovalovszky Márta beszélte rá Önöket, hogy alkossanak, és ajándékozzanak.

Milyen zárszó illene ehhez a beszélgetéshez?
Szeretnék köszönetet mondani Maharishinek, hogy átadta a világnak a Transzcendentális Meditáció technikáját, mert e technika nélkül nem lennék itt, és a vágyaim nem teljesülnének be.

Nyéki Zsolt