A NYÍREGYHÁZI KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ BESZÉDE H. NÉMETH KATALIN, GRAFIKUSMŰVÉSZ

Sokan azt szokták mondani, hogy nem értenek a művészetekhez. De természetesen, ha ezt halljuk, akkor is tudnunk kell, hogy ha nem is ért az ember a művészetekhez, azért élvezni azt tudja. Ismerjük azt a mondást, madártól nem kéri számon senki, mit énekel, mégis gyönyörűséggel tölt el a dala. Nem kell mindig a dolgokat firtatni, hogy pontosan, szó szerint mit mondanak.
Az a következő kérdés, hogy milyen mondanivalóval, és az azt kifejező technikai megoldásokkal találkozhatunk Dovalovszky Márta festményeiben.
Szereti, és sokszor alkalmazza az úgynevezett rátétes megoldásokat, a szoros értelemben vett képen belül saját készítette kereteket.
Egyszerű motívumokkal, vagy kontúrképzővel készíti ezeket, feszített vászonra.
Szívesen ragaszt bele ezekbe a képekbe kollázsszerűen különböző tárgyakat, vagy erősíti a képi üzeneteket verbális kiegészítőkkel. Ha van egy egyszerű ábrázolás, egyszerű népi üzenet, annak az üzenetét erősíti verbális, szabadon kifejezett mondanivalóval.
Erős, egyszerű, ívelt vonalakkal egyensúlyozza ki a míves és ragasztott felületeken az ellentétes formákat.
Színek és rovásírás-elemek láthatók, a bordó, és arany egyházi társítása ünnepélyessé teszi ezeket a képeket.
Kandírozott cukor hatású felületet tesz talányossá, arannyal, ezüsttel, kifedésekkel, véletlenszerű fröccsenésekkel, és ér el friss felülethatást, amelyet a tónusfokozatok és kontrasztok átforgatásával hoz létre.
Kedveli a veszélyes színeket, amelyek valóban veszélyesek lennének akkor, ha bátor színtársítással nem fokozná le az erejüket, ezáltal nyugodttá teszi.
Egyaránt jelenik meg a képein az akadémikus felfogású akt, az az akt, ahol látjuk a mesterségbeli tudást, valamint látunk olyan aktot is, amely elnagyolt, elhallgatott és szaggatottan értelmezhető.
Végezetül az úgynevezett csorgatott képekről. Akik egy kicsit járatosak a képzőművészetben tudják, hogy legeslegelőször az amerikai Pollock csorgatott higított ipari olajfestéket óriás, vastag kartonlapokra, és nem csak csorgatta, hanem azok széleit felemelve a festékeknek szabad folyásirányt engedett.
Így tehát nem keletkezett kompozíció a szó szoros értelmében, mert a véletlenszerűen folyó és elterjedő festékek irányítatlanul csak az esztétikum irányába hatottak, amely a szemnek nagyon kellemes.
Kompozíciókat ne keressünk benne, mert ezt bárki készítené, nem tudna bele kompozíciót komponálni.
Itt, Dovalovszky Mártánál nem olyanokat látunk, itt a művésznél látott csorgatott képek komponáltabbak. Itt is csorgatva van a festék, de a kéz gesztusmozdulatától irányítva, vonalas jellegüknél fogva, a kéz irányításával formálva. Vastagságukat pedig az átvivő eszköz, a csorgató ceruza szabályozottságával alakította ki ezeket a nagyon szép felületeket.
A színeket tekintve az impresszionizmus azt a csodát tette elénk, hogy egymás mellé tette a keverendő színeket és azoknak az összekeverését a szemünk hártyájára bízta.
Most itt, a színeket tekintve a hagyományosan használt árnyalatokon kívül világító színeket is látunk, és azt a csodát csodáljuk, amit a látó szem a színnel találkozva átél. Festői gyémánt ez mind, amely a falon van, a múltról és a jelenről egyaránt szólnak. Ha mindezt például fekete-fehérben képzelnénk el, akkor éreznénk csak igazán, hogy a színek azok, ezek a használt színek, amelyeknek kifejező ereje és csodája a festészetet csodává teszi.