A SZÉKESFEHÉRVÁRI VOSZ KÖZGYŰLÉS MEGNYITÓ BESZÉDE

Kedves Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy a szervezők nevében megajándékozzam Önöket egy szép naptárral, és szeretném néhány szóval kommentálni a kiállításon bemutatott festmények létrejöttének motivációját. Először is a legfontosabb üzenet, amelyet a képek sugallnak, hogy boldogságban születtek, és ez az energia leképződik a szemlélőre is.

Amit szeretnék adni, az egy kis fénye a szeretetnek, amely nagy helységeket is képes bevilágítani. A képek egy kicsit gyönyörködtetnek, -vizuálisan, képi fantáziában – de mindig a szívre hatóan.

Különböző festői korszakaim voltak (Két hosszú év periódusa alatt :-)) Ma már kizárólag spirituális témájú, vagy a magyar népi hagyományokhoz kapcsolódó képeket készítek, de hű vagyok az absztrakt expresszionista korszakomhoz is, a modern irányzatokhoz való ragaszkodás miatt. Egy évvel ezelőtt még aktokat festettem, többé ilyen felszínes dolgok 🙂 nem érdekelnek, habár nagyon szerettem gömb formájú idomokat festeni, vagy pasztellel felvázolni, mert nagyon művesek, nagy szakmai
tudást, hozzáértést igényelnek.

Nézzük a magyaros témájú képek motivációját: Korunk múltat felejtő, értéket csak ritkán felismerő, embertelen ütemben gyorsuló fogyasztótársadalmának pillanatvilága a folklór őrizte hagyományt semmibe veszi.

„A mítosz a valóság eredeti mintája, megzilált formájában is dokumentum, -az egzakt tudománynak hozzá kell igazodnia… Nem a tudomány mondja meg, mi igaz a mítoszból, hanem a mítosz, mi igaz a tudományból.”

Maharishi, a transzcendentális meditáció szellemi vezetője azt mondta, hogy a hagyományok kiirtása a legnagyobb csapás, amit a társadalom jólétére lehet mérni. Egy hagyomány nélküli társadalom nem rendelkezik stabilitással, és erővel: olyan mint a kénye-kedvére hagyott falevél, melyet a szél stabilitás és saját alap híján ide-oda sodor.

Persze ez ránk, magyarokra nem vonatkozik, mert a mi nemzetünk mindent megtesz azért, hogy ne feledjük el múltunkat.

Életfa, táltosdob, székely rovásírás, tatárlaki amulett, népi mézeskalácsos vers ihlette festmény.

– Bemutatok egy festményt a tatárlakai amulettel. A színhasználatom a színek értékének lefokozásával, az átmenetek pasztellszerű használatával kettős: egyrészt a kiemelés eszköze, másrészt archaikus hangulatok előhívása. Ihletet adott Vlassa román régész által talált régészeti lelet. A jelek feltűnően hasonlítanak Kr. e. negyedik évezred végének sumér képírására. A leletek világszerte nagy feltünést keltettek, mivel a C14 radiokarbonvizsgálatok szerint az eddig legrégibbnek tartott, a mezopotámiai Uruk városából előkerült sumér írásnál mintegy ezer évvel korábbiak. A tatárlakai lelettel a Kárpát-medence egy ősi íráskultúra központjává vált …

– Egy másik festményemen táltosdob mintázata jelenik meg, az előző kép pasztell árnyalataival éppen ellentétesen, tiszta – telt színekkel – ezáltal hangsúlyt adva neki. A képi megjelenítés konkrét és stilizált formáival ezeket fokozom…

– Rovásírásunk titkait legátfogóbban Varga Csaba könyveiből ismerjük meg, mindenkinek figyelmébe ajánlom szeretettel.

– Még egy festményt szeretnék kiragadni a kiállított művek közül, habár az összesnek van háttere, múltja, és a megjelenítés miatt – most már jövője is. Bognár Gabi műkritikus elemzését a ”Vásárfia” című képről szeretném ajánlani a honlapomról, szemléltetve, hogy egy művészettörténésznek milyen érzelmeket sugall egy műalkotás. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki ezeket a gondolatokat „látja” egy képben, de segít a látvány értelmezésében. Azért ezt a képet választottam, mert én is vállalkozó voltam, (ugyan nem voltam a VOSZ tagja, amit máig sajnálok :-)) de ilyen technikával, ahogy régen a mézeskalácsot reklámozták,
én nem rendelkeztem.

Mézeskalácsos vers, amely a festményt ihlette:

Mézeskalács szívet, lovacskát, angyalát,
mindenkinek vásárfiát vigyenek!
szíveskedjen kérem, – hátul
maga is sorba állni;
a szájtáti elmehet,
szebbet máshol nem vehet!

Tükrös szívet, lovacskát, pólyásbubát
batkán, petákon, piculán, valután,
filléren, fityingen, garason,
krajcáron itt vehet simán –
minnyá, minnyá, kérem szépen,
mindenkit kiszolgálunk!

És ami lemaradt a képről, de ha lehet, még izgalmasabb…

Bubát, bubát, két szép pulyát;
fiút vagy lányt! – tessék, tessék,
mindenkinek jó szerencsét –
phü-phü – Apád, Keresztanyád
meg a Réz-veres Nagyanyád!
Ángyód, Sógorod, ide jöjjön:
tökös erszény megtömődjön;
ez a pénz csalja a többit ma magára;
krajcárka – ne maradj árva!

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel,

Dovalovszky Márta